Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Intimszféra

Ahol (ön)magad lehetsz.

Kultúrtörténeti gyorstalpaló szexuálpszichológiából - 2. rész

2017. november 20. 22:05 - Intimszféra

Egzakt értelemben véve a szexuálpszichológia története a XIX. és a XX. század fordulójára tehető, azonban ha elvonatkozatatunk a szigorúan vett tudományos jellegtől, akkor az emberiséggel egyidős. Már az ókorban is születtek leírások az emberi szexualitásról, amelyek aztán az idők során egyre tudományosabb igényességgel fogalmazódtak meg. Ezekről a bejegyzés 1. részében már írtam. Napjainkban a szexuálpszichológia egy olyan interdiszciplináris szaktudomány, amely nélkül szinte elképzelhetetlen az egyén kellő önismerete, hatékony nevelése és gyógykezelése, ezáltal pedig egy egészséges, és felelős társadalom életvitelének kialakítása. A gyorstalpaló 2. része következik.

Újkor – a modern szexuálpszichológia kezdetei

A szifilisz megjelenése és terjedése az orvostudományban is a szexualitásra irányította a figyelmet. Az egyik elsőként kutatott terület az önkielégítés volt, amelyről a kor orvosai, betegek megfigyelése alapján, megállapították, hogy súlyos idegrendszeri károsodásokhoz vezet. Ez a nézet sajnos igen gyakran még a mai napig elterjedt bizonyos körökben. Viktória királynő 63 éves regnálása és a korszakban uralkodó puritán erkölcsök sem kedveztek a szexualitás egészséges, mindennapi megélésének. A maszturbációt kifejezetten bűnnek tekintették és a nemi élet szigorúan szabályozva volt a házasság keretei között. Szerencsére azért még Viktória királynő sem tudott minden emberi és szexuális kapcsolatot saját kezűleg irányítani. Az ipari forradalom és az urbanizáció rohamos előretörése életre hívta a különféle politikai mozgalmakat és vele együtt a feminizmust is. A nők a századfordulóra már jelentős szerepet vállaltak a gazdaságban, a család anyagi fenntartásában is és ezzel párhuzamosan egyre több jogot követeltek mind a politikai életben, mind saját testük felett.

A szakirodalom a modern szexuálpszichológia előfutárának az 1875-ben megjelent Psychopatia sexualis című könyvet tekinti, amelyet egy német ideggyógyász, Krafft-Ebing írt. Ez az első, viszonylag tudományosnak nevezhető munka a szexuális viselkedésről. A kor szemléletet azonban kiválóan tükrözi, hogy az író a különböző szexuális funkciózavarokat az elmebaj tüneteiként értelmezte és javaslatokat is tett a kezelésre. Az első pszichológiai iskolák létrejöttével párhuzamosan azonban fokozatosan megjelent a szexuálpszichológia is, melynek első neves képviselője Havelock Ellis, angol orvos, szexológus volt, aki jelentős szemléletváltást hozott a társadalom szexualitáshoz való viszonyában. Több tanulmánykötetet is megjelentetett Psychosexual Studies címmel, amelyben esetei leírását valamint személyes megfigyeléseit rögzítette az emberi szexuális viselkedésről. Megfogalmazta, hogy a szexualitást mindenki másként éli meg, és nincs éles határ a normális és abnormális szexuális viselkedés között. További nagy jelentőségű felismerései, hogy a maszturbáció mindkét nem esetében, életkortól függetlenül természetes dolog, a női és a férfi orgazmus hasonló mechanizmus útján jön létre, a női frigiditás egy mítosz, valamint hogy a szexuális kapacitás nemenként és egyénenként eltérő és időskorban is fennmaradhat. Ellis liberális nézetei a nemek egyenjogúságáról és a nők saját testük fölött való döntésének jogáról hozzásegítették a feminista mozgalmak előretörését is.

sigmund-freud-400399_1280.jpg

A XX. század elejére már több szexológus is működött. Magnus Hirschfeld német orvos 1919-ben létrehozta Berlinben a világ első Szexológiai Intézetét. Az ő nevéhez fűződik az első Szexológiai Társaság, valamint az első, tudományos jellegű szexológiai folyóirat megalapítása is. Szintén ő volt az elspő szexológus, aki kérdőívet állított össze, amelyben rákérdezett az egyén pszichoszexuális fejlődésének jelentősebb állomásaira – megalkotva ezzel a szexuális anamnézist (Haeberle, 2004). Sigmund Freud 1905-ben publikált 3 esszét a szexualitásról (eredeti címe: Drei Abhandlungen Zur Sexualitat), amelyben megfogalmazta az emberi szexualitásra vonatkozó ösztönkésztetési elméletét. Kifejtette, hogy az ember szexuális késztetése diffúz módon már kora gyermekkorban is megnyilvánul, és öt fejlődési szakaszon – az orális, az anális, a fallikus, a látencia és a genitális – szakaszokon megy keresztül, és éri el végső formáját. Úgy gondolta, hogy a szexuális fejlődés menete megzavarható, és hogy a nem megfelelő fejlődés a későbbiekben testi tünetként jelentkezhet. A szexuális energiát libidónak nevezte, melynek mértéke szerinte minden egyénben különbözik. Az ödipális konfliktus és a kasztrációs szorongás szintén Freud által alkotott szexuálpszichológiai fogalmak, melyekkel a mai szexuálpszichológia még mindig számol. Freud szexuálpszichológiai munkásságának követői között volt Carl Jung, Alfred Adler és Wilhelm Reich is.

Az első modern szexuálpszichológusként Alfred Kinsey-t szokás emlegetni, aki munkatársaival az eddigi legnagyobb szexuális viselkedésre vonatkozó felmérést végezte az amerikai lakosság körében. Először a férfiakra vonatkozó jelentését publikálta 1948-ban „Az emberi hím nemi magatartása” címmel, majd a nőkre vonatkozó vizsgálat eredményei következtek 1953-ban, „Az emberi nőstény nemi magatartása” címmel. A két vizsgálat egyrészt módszertanilag is jelentős újításokat alkalmazott az interjú felvételéval kapcsolatban, másrészt számos korábbi hiedelmet rombolt le a szexualitással kapcsolatban, valamint számos olyan megállapítást is tett, amely nagy mértékben megbolygatta az emberi szexualitásról addig kialakult képet. Kinsey szakított például a spermatakarékosság elvével, cáfolta, hogy a klitorális orgazmus infantilis lenne és megkérdőjelezte a vaginális orgazmus felsőbbrendűségét. A vizsgálat feltárta, hogy élete során az amerikai férfiak 37% elégült már ki homoszexuális kapcsolatban, ugyanakkor a populációban a homoszexuálisok aránya nem több 4-5%-nél. Az ő nevéhez fűződik a Kinsey skála megalkotása is, amely az ember szexuális orientációját egy nullától hatig terjedő skálán írja le, ahol a nulla a teljesen heteroszexuális, a hat pedig a teljesen homoszexuális beállítódást jelenti. 1952-ben a homoszexualitás még szociopátiás személyiségzavar volt, legalábbis a DSM-I. szerint. A Kinsey-jelentések azonban ezt az álláspontot megkérdőjelezték, és párbeszéd kezdődött róla. Kinsey életéről és munkásságáról készült egy egész jó film is (Kinsey, 2004), Liam Neeson főszereplésével.

A szexualitás mint téma bekerült a hétköznapokba, egyre inkább beszéltek és írtak róla. Shere Hite amerikai szociológusnő például könyvet írt a női és a férfi szexualitásról. A terápiás gyakorlatban William H. Masters és Virginia Johnson módszere hozott újítást, mely szerint kezdtek eltérni az addig uralkodó pszichoanalízistől és a személyközpontú terápiás módszereket alkalmazták.  Masters és Johnson az emberi szexualitás tudományos feltárásának és tanulmányozásának úttörői voltak. Az 1950-es években kezdték munkásságukat az amerikai St. Louis-ban, és eredményeikkel a szexuális forradalom kiemelkedő alakjaivá váltak. Masters és Johnson nem csak a munkában, hanem a magánéletben is egy párt alkottak - először szeretőként, később pedig házaspárként. Legkiemelkedőbb eredményeiket a Human Sexual Response c. kötetben publikálták, amely óriási sikert aratott nemcsak a szakemberek, hanem az átlag polgárok körében is. Legnagyobb felfedezéseik közé tartozik, hogy leírták a szexuális válasz 4 fontos szakaszát és megdöntötték a női frigiditás mítoszát. Emellett számos házaspár szexuális problémáit segítettek megoldani "sensate focus" (érzék fókuszolás) terápiájukkal, valamint vizsgálataik során arra is rájöttek, hogy a nők sok esetben megjátsszák az orgazmust. A Netflix-en Masters of Sex címmel készített sorozatot a szexológus sztárpár történetéről. 

masters-and-johnson-image.jpg

(William Masters és Virginia Johnson, forrás: https://source.wustl.edu/2017/11/masters-johnson-honored-lecture-series/)

A Kinsey-jelentések hatására 1967-ben Angliában már nem büntették a homoszexualitást, majd az Amerikai Pszichiátriai Társaság is módosította kézikönyvében a megítélését, így az már nem számított személyiségzavarnak. Ez a nézőpont megjelent Európában is. Hasonlóképpen megváltozott a fogamzásgátlás megítélése is. Bár a hivatalos álláspont szerint ennek oka a fenyegető túlnépesedés volt, azonban erre a problémára azóta sincs megoldás. Viszont a fogamzásgátlás megjelenése lehetővé tette, hogy a nők nyíltabban állhassanak hozzá a szexuális kapcsolatokhoz. Egyre elfogadottabbá váltak a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok, és a házasság nélküli együttélés. A hippi korszak újabb szexuális forradalmat hozott. Az 1980-as években azonban az AIDS megjelenését követően – hasonlóan a középkor szifiliszéhez - feléledt a konzervatív hozzáállás. Az AIDS és a szexuális forradalom tükrében a társadalom felismerte, hogy a szexuális kultúra, az egyén szexuális egészsége nem csupán magánügy, hanem orvosi és politikai ügy is egyben. Az Egészségügyi Világszervezet 1975-ben adott ki először hivatalosan deklarátumot a szexuális egészségről, melyet egy újabb követett 2001-ben. Ebben kimondják, hogy a szexualitáshoz minden embernek joga van és a szexualitás a testi-lelki egészség integráns része. Felhívják a figyelmet az egyén felelősségére a szexualitással kapcsolatban, valamint jogait a támogató társadalmi környezetre.

Napjainkban a szexológiai tanácsadás vagy a szexterápiás intervenciók a nyugati társadalmakban szinte mindennaposnak számítanak. A szexedukációs programok, a szexuális felvilágosítás is gyakorta képezi az okatatás részét. Ezeknek a programoknak a kidolgozásában, valamint a szexológia és szexuális medicina mint tudomány terjesztésében és szakmai közösségépítésében jelentős szerepet vállal Európában az Európai Szexuális Medicina Társaság. Amerikában a mai napig fontos szerepet tölt be a szexuális egészség megőrzésében az 1914-ben New York City-ben alapított American Sexual Health Association

A sorozat utolsó bejegyzésében a magyarországi viszonyokat tekintem át hamarosan.

Viszlát!

 

Források:

A Magyar Szexológiai Társaság honlapja: http://www.szexualpszichologia.hu/

Buda, B. (1972). A szexualitás modern elmélete. Budapest, Magyarország: Tankönyvkiadó.

Buda, B. (2002). Szexuális viselkedés. Budapest, Magyarország: Animula Kiadó.

Haeberle, E.J. (2004). Alapismeretek a szexuálterápiáról. Budapest, Magyarország: Animula Kiadó és Magánéleti Kultúra Alapítvány.

Lux, E. (2008). Női szerepek a szexuálpszichológus szemével. Budapest, Magyarország: Saxum Kiadó.

Szilágyi, V. (2005). Szexuálpszichológia - A szexuális egészségvédelem szakkönyvei. Budapest, Magyarország: Medicina Könyvkiadó Zrt.

Szilágyi, V. (1999). A magánéleti kultúráról. Magyar Szexológiai Szemle, 2.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://intimszfera.blog.hu/api/trackback/id/tr8813330299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása