A szexuálpszichológia, a emberi szexuális viselkedéssel foglalkozó pszichológiai tudományág. A szexuálpszichológiában számos tudományterület - köztük az orvostudomány, a biológia, a pszichológia, a szociológia, az antropológia, a történettudomány és a jogtudomány is - találkozik. Mivel a szexualitás jelensége elválaszthatatlan az emberiség történetétől, ezért a szexuálpszichológia kialakulását, fejlődését és gyakorlatait érdemes mindig az adott történelmi korszak kulturális, gazdaság-politikai, valamint szociális szűrőjén keresztül tárgyalni. Következzen tehát egy kis történeti áttekintés a szexuálpszichológiáról.

Ókor

Az ókori szexualitásról a görög, a római, a kínai és az indiai civilizációk irodalmi és képzőművészeti hagyatékai nyújtanak bőséges információt. Ezekből kiderül, hogy az ókori ember szexuális kultúrája magas szinten volt. A szexualitásra az élet természetes részeként tekintett, szexuális viselkedését pedig a kölcsönös örömszerzés jellemezte. Az ókori ember tisztában volt a nemi élet különböző formáival és „technikáival”. Az ókori görög tudósok közül Hippokratész, Platón, Arisztotelész és Galénosz munkáiban is találhatók adatok a szaporodásról, a fogamzásról, az emberi szexuális viselkedésről, a szexuális funkciózavarokról és gyógyításásukról, a szexuális nevelésről és az erkölcsről. Az indiai kultúrában megszületik a szerelem tudományát bemutató irodalmi alkotás, a Káma Szútra, Vátszjájana tollából. A római költők közül Ovidius Ars Amatoria című műve emelhető ki, amely egyfajta szexuális kultúrát közvetít, a nők elcsábításnak technikáit és a szerelmi szenvedélyt írja le.

(Forrás: Ismeretlen - http://www.all-art.org/, Public Domain, Link)

A nők szerepét tekintve az ókori görög társadalom férficentrikus volt, a nők nem vállalhattak politikai szerepet és állampolgárságot sem kaptak. A családi vagyonok megőrzését illetve növelését pedig a nők nemi életének és házasságának szabályozásával igyekeztek biztosítani. Ennek megfelelően a vagyonos családba született nők szexuális funkciója az utódok világrahozása és felnevelése volt. A nőkkel ellentétben a férfiak szexuális élete szabad teret kapott. Feleségük mellett gyakran vették igénybe hetérák és rabszolganők szolgálatatásait, akiket szexuális vágyaik kielégítésére használták. A hetérák a fennmaradt irodalmi emlékek alapján a nemi élet élvezetére és játékosságra tanították férfi „kuncsaftjaikat”. Készséggel alkalmaztak különféle praktikákat és technikákat a férfi szexuális örömének kiteljesítésére. A görög irodalomban a női orgazmusról azonban nem találtak leírást, nagy valószínűséggel a férficentrikusság itt is megmutatkozott. A római kultúrában a női szüzesség, a romantikus szerelem, az anyaság és a női szépség már értékként jelent meg, sok költő epekedik az elérhetetlen és gyönyörű kedves iránt. Ez az értékítélet már a keresztény kultúrával mutat hasonlóságot.

Fontos megemlíteni a homoszexuális kapcsolatok szerepét és elfogadottságát az ókorban. A görögök a heteroszexuális és a homoszexuális kapcsolatokat egyaránt elfogadták, de más-más dimenzióban kezelték őket. A heteroszexuális kapcsolatot materiális szinten megvalósuló, az ösztönök kielégítését szolgáló tevékenységként, „földi” szerelemként fogták fel, míg a homoszexuális kapcsolatot egy magasabb szintre helyezték és „égi” szerelemként írták le. A görög kultúrában a homoszexuális kapcsolatokat a rendkívüli érzelemgazdagság, a testi kapcsolaton túlmutató szellemi reláció és kölcsönösség jellemzte. Nagyon gyakori volt, hogy egy idősebb férfi csábított el fiatalabb fiút. A mai napig példa nélküli a görög társadalom abból a szempontból, hogy társadalmi szinten fogadta el a biszexualitást. Mivel a szexualitás ilyen nagy jelentősséggel bírt a mindennepokban, ezért az orvostudományban megjelentek a különféle férfi potenciazavarok kezelésére szolgáló receptek, főzetek.

(Forrás: Pixabay)

A római társadalom már sokkal megosztottabb volt abból a szempontból, hogy sokan rosszallással tekintettek a monogámián és heteroszexualitáson kívül eső kapcsolatokra, ugyanakkor még nagyon sokan előszeretettel vettek bennük részt. Különösen a császárkori Róma idején elhíresült orgiák szolgálhatnak erre jó példával, hiszen „amit szabad volt Jupiternek, azt nem volt szabad az ökörnek”. Másszóval, a parasztság számára elérhetetlen, tékozló, mohó és agresszív életformák, a szexuális szabadosság egyre több elégedetlenséget váltott ki, ami végül elindította a kereszténység forradalmát. A kereszténység megjelenésével pedig az ember szexualitáshoz fűződő viszonya is gyökeresen megváltozott.

Középkor

Az ókor szabad szellemisége, szabadossága után a keresztény európai kultúrában sokáig tabuként jelent meg a szexualitás és bizonyos értelemben jelenik meg a mai napig is. Ez részben a keresztény bűnbeesés mítoszának, részben a nők alsóbbrendű nemként kezelése miatt, később a téma orvos-biológiai szemléletének köszönhetően alakult így. A középkor romantikus szerelmi ideáljait a trubadúrok énekeiből és a lovagi költészetéből ismerjük. Lux Elvira (a szexuálpszichológia mo-i "anyja") a trubadúrok felhevült dallamait elfojtott libidójuk egyfajta kiéléseként aposztrofálja. A nőt szűzies, erényes és egyfajta vallásos eredetű nő-kultusz övezi ekkor. Mivel az írásbeliség az egyház és az uralkodóosztály kiváltsága, ezért a szexualitás mint téma szinte teljesen kiszorul a művészetekből; kizárólag szentek, mártírok, bibliai történetek kerülnek megjelenítésre. Ebben az időben a szex kizárólag gyermeknemzés céljából legitimálható. A maszturbációt is szigorúan tiltotta az egyház, bűnnek tekintette és elkárhozásra ítélte azt, aki művelni merészelte. (Ez egyébként az egyik olyan szexuális tabu, ami mai napig jelen van, és rendkívül káros hatással van nőkre és férfiakra egyaránt, akár szexuális funkciózavarokat okozva. Ebben a korábbi bejegyzésben írtam a maszturbációt övező tévhitekről). Emellett népszerű "fogamzásgátló módszer volt az erényöv használata is, amely nemcsak női, hanem férfi kivitelben is elérhető volt - ezt láthatjátok a lenti képen.

(Forrás: saját kép)

A késői középkorra azonban erőteljesen fellazulnak a szexualitást övező tabuk. A tudományok fejlődésével, a gazdaság átalakulásával és a városiasodással együtt az emberek kikerültek az egyház kizárólagos fennhatósága alól és egyre inkább hangot adtak egyéni igényeiknek is, beleértve a szexualitást. A reneszánsz Olaszországban a modern anatómia tudomány megszületésének eredményeként a művészeti ábrázolásokban is megjelent az emberi test, a szaporító szervek, a szexuális aktus és a terhesség. Leonardo Da Vinci is végzett boncolásokat, hogy műveiben minél hitelesebben ábrázolhassa az emberi testet. Az anatómia mint tudomány fejlődésének köszönhetően felfedezték és elnevezték a belső nemi szerveket. Ekkor fedezték fel a petevezetéket, a Bartholin-mirigyeket (a hüvelybemenet két oldalán elhelyezkedő mirigyek, amelyek segítik a hüvely nedvesedését szexuális izgalom hatására) és a Cowper-mirigyet is (a férfi nemiszerv előváladékát termelő mirigy).

A XV. századra a szexuális szabadosság a korábbi évszázadokét is meghaladta. Ekkor jelent meg az első komoly szexuális úton terjedő, akkoriban még igen magas halálozással járó nemibetegség, a szifilisz. Az 1600-as évek közepéről származnak az első kondomokról szóló leírások, melyek akkoriban állati bélből készültek. (A bécsi szexkultúrtörténeti kiállításról szóló posztomban meg is nézhetitek, hogy milyen volt egy ilyen középkori óvszer). A "fellazult erkölcsökkel" szemben természetesen társadalmi szinten hamarosan megjelentek az ellenintézkedések, melynek keretében sorra zárták be a bordélyházakat és tiltották a prostitúciót.  A XVI. században ideológiaként megjelent a protestantizmus, amely a reformáció mozgalmával átvezette Európát az újkorba...

Folyt. köv.

Források:

A Magyar Szexológiai Társaság honlapja: www.szexualpszcihologia.hu

Buda, B. (1972). A szexualitás modern elmélete. Budapest, Magyarország: Tankönyvkiadó.

Buda, B. (2002). Szexuális viselkedés. Budapest, Magyarország: Animula Kiadó.

Haeberle, E.J. (2004). Alapismeretek a szexuálterápiáról. Budapest, Magyarország: Animula Kiadó és Magánéleti Kultúra Alapítvány.

Lux, E. (2008). Női szerepek a szexuálpszichológus szemével. Budapest, Magyarország: Saxum Kiadó.

Szilágyi, V. (2005). Szexuálpszichológia - A szexuális egészségvédelem szakkönyvei. Budapest, Magyarország: Medicina Könyvkiadó Zrt.

Szilágyi, V. (1999). A magánéleti kultúráról. Magyar Szexológiai Szemle, 2.