A mostani posztban saját tapasztalataimat szeretném megosztani az iskolai szexuális nevelés programokkal kapcsolatban, amiket 12-14 éves kamaszoknak tartok.
Biztosan mindannyian emlékszünk az iskolai felvilágosító órákra, amit általában a védőnőre, netán egy orvosra vagy biológusra, rosszabb esetben az osztályfőnökünkre bíztak, akinek másnap különösen kínos lehetett mondjuk matek órát tartania. Nos, valószínűleg ekkorra már sok mindenről hallottunk ami a szexszel kapcsolatos, de persze rendszerezni vagy elmagyarázni biztosan nem tudtuk volna, inkább csak ott keringtek a fejünkben, mint izgalmas, de tiltott, mégis valamiféle megfoghatatlanul misztikus, elérhetelen és tisztázatlan fogalmak.
Most felnőtt fejjel átkerültem a másik oldalra, és én beszélgetek kamaszodó tinikkel arról, hogy milyen és mivel jár nővé érni. A kollégám pedig a fiúkkal dumál ugyanebben a témában – férfi oldalról. Mert szerintünk ez fontos.
Fontos azért, hogy a gyerek ne szorongjon a kortársai között vagy az interneten keringő félinformációk és tévhitek miatt. Ne szégyellje kamaszodó testét – ez különösen lányoknál fordul elő gyakran. Képes legyen kialakítani a saját értékrendjét a szexualitással kapcsolatban. Ne érezze azt, hogy magára maradt a kérdéseivel, mert erről a témáról senki nem beszél. Ne a pornográfia legyen az egyetlen alternatívája, ahonnan információkat szerezhet a természetes módon őt érdeklő szexről, szexualitásról. És nem utolsó sorban azért is fontos, mert a szexuális egészség a mentálhigiéné része. Az egészséges, integráns felnőtt személyiség része a szexualitáshoz való érett viszony is.
Mindenképpen érzem a felelősségét a dolognak, különösen azért, mert rövid idő alatt és ismeretlenül átadni mindazt, amit fontosnak gondolok a témáról, úgy, hogy ők is megkapják a választ a kérdéseikre gyakorlatilag lehetetlen küldetés. Főként pedig azért, mert az anonim kérdések, amiket a gyerekek elektronikusan elküldhetnek nekem a foglalkozások előtt, vagy az azt követő folyosói, szünet alatti beszélgetéseink bizonyítják: rengeteg kérdésük van, sokakat szégyenérzet vagy bűntudat gyötör és szükségük van az információkra. Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy otthon is beszélgessünk a gyerekkel a szexualitásról, hiszen az elsődleges szocializációs közeg, a család által közvetített értékek és a szülők viszonyulása a szexualitáshoz már eleve ad egy irányt a gyermeknek ezen a téren. A szülők közötti interakciók, gesztusok, mozdulatok mind-mind hordozzák a szexualitás elemeit, így akarva-akaratlan mintaként szolgálnak. Minél természetesebben viszonyulunk azonban mi magunk a szexualitáshoz, annál könnyebb lesz megbeszélnünk ezt a saját gyerekünkkel is.
Mikor, hol és hogyan?
Egészen pici kortól kezdve felmerülhetnek olyan témák, mint például anya és apa hogyan lett szerelmes vagy hogy ő hogyan lett. A gyermek életkorát figyelembe véve érdemes nyíltan és sallangmentesen beszélni a témáról. Ha képesek vagyunk erről őszintén és hitelesen beszélgetni kamasz gyermekünkkel, akkor nem csak a bizonytalanságát csökkentjük, hanem egy örökre szóló közös élményben lehet részünk vele, ami megszilárdíthatja kapcsolatunkat. Fontos persze, hogy ne legyünk tolakodóak. Várjuk ki az alkalmat, amikor bedobhatjuk a témát, akár egy elejtett kérdése, félmondata, grimasza kapcsán, vagy ha nincsenek ilyen jelek, akkor hozzuk fel mi egy nyugodt pillanatban, de semmiképp ne vegyünk személyes sértésnek, ha nem vevő a témára. Legalább egy jelzést küldtünk, hogy számíthat ránk ebben is, ha kérdése lenne. A szülőkkel folytatott beszélgetéseim visszaigazolták, hogy működhet az is, ha becsempészünk vagy odaadunk egy ilyen témájú könyvet serdülő korú gyerekünknek. Szakmailag indokoltnak érezném ha a szülővel folytatott otthoni beszélgetéseken túl az iskolai közeg is hozzá tudna tenni a szexuális neveléshez. És itt most nem csupán az egyszeri 45 perces beszélgetésre gondolok, hanem egy átfogó tematikájú tantervre, amelyben a szerelem, szex, szexualitás és a szexuális egészség széles spektrumát át lehet tekinteni.
Itt szeretném leszögezni, hogy tévhit azt gondolni, hogy azok a gyerekek, akik korábban találkoznak a szexualitás fogalmával és korábban szereznek információkat róla, azok korábban is kezdik gyakorolni a szexuális életet. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. Kutatások kimutatták, hogy minél több információt kapnak a gyerekek arról, hogy mind testi-lelki értelemben mivel jár a szex, annál óvatosabban közelítenek a témához és annál később kezdenek szexuális életet élni. Természetesen nem az a cél, hogy átesve a ló másik oldalára elrettentsük a gyerekeket a nemi élettől. Azt hiszem az a legfontosabb, hogy hitelesen, szeretettel, elfogadással és megértéssel közeledjünk egy kamaszhoz a szexuális nevelés kapcsán. Ha kapcsolatunkat a bizalom jellemezte ezidáig is, akkor nem lehet gond.
Még mindig tabu
A témával való találkozás kapcsán gyakran a pedagógusok is szemérmesek vagy minimum nem tudnak hogyan viszonyulni a kérdéshez. Örülnek, hogy nem nekik kell erről beszélni az osztályokkal, ugyanakkor kicsit fel is lélegeznek, amikor végetér a foglalkozás és ez a feladat is „le van tudva”. A szülők részéről kétféle viszonyulás tapasztalható leginkább: vagy túlaggódják vagy teljesen figyelmen kívül hagyják a témát. A minap egy vidéki általános iskola közel száz tanulójának szülei közül heten jöttek el, hogy meghallgassák, milyen tapasztalataink voltak kollégámmal a szexuális nevelés foglalkozásokon és beszélgessünk a szexuális nevelésről. Ennyire érdektelenek lennének a többiek? Biztosan volt, aki szeretett volna, de nem tudott ott lenni. Aztán bizonyára akadt olyan is, aki rendszeresen beszélget ilyesmiről a gyermekével és számára nem jelentett volna újdonságot, amiket hall. A többség viszont azt hiszem tabuként kezeli a témát, vagy úgy gondolja, ez magánügy, amit a négy fal között elintéznek. És persze, tegyék, ez az ő döntésük. Szeretnék azonban egy dolgot tisztázni. A szexualitás fogalma jóval túlmutat a szexuális aktuson és az azzal járó fizikai/biológiai részleteken. A szexualitásba beletartozik a szerelem, a párkapcsolati működés, a házasság, a gyermekvállalás, a női és férfi szerepek, egyszóval egy teljes pszichoszociális paletta és persze a szex is, de az csak egy része. Volt azonban kifejezetten pozitív élményem is az est során. Az egyik anyuka felhívta a figyelmemet a felvilágosító foglalkozásokkal vagy az erről szóló könyvekkel kapcsolatban arra, hogy ő rendre hiányolja az érzelmi oldal megjelenését ezekből az anyagokból. Túlságosan biológiai nézőpontból közelítenek a témához és hátrányt szenved a lélek – pedig – főként a lányoknál – ez az aspektus különösen hangsúlyos. Az ilyen visszajelzések miatt is érdemes energiát fektetni a párbeszédbe, mert ezek nagyon fontosak és kölcsönösen előbbre viszik a szexuális nevelés ügyét. Én ezek után biztosan még több figyelmet fogok fordítani erre is.
Azt gondolom tehát, hogy nem mindegy, milyen üzeneteket közvetítünk manapság ezen a téren gyermekeinknek. A megfelelő szexuális neveléssel megalapozhatók a sikeres, elkötelezett és felelősségteljes felnőtt párkapcsolatok. Csökkentjük a kockázatát annak is, hogy gyermekünk idő előtt váljon szülővé vagy hogy valamilyen szexuális úton terjedő betegséggel fertőződjön. Nem utolsó sorban pedig hozzájárulhatunk gyermekünk kiegyensúlyozott testi-lelki fejlődéséhez.
